59. Bejegyzés: Zárszó. Szerűség.

Hollandiai kitérőm véget ért, és ezzel együtt a blog is nyugovóra tér. Legalábbis addig, amíg ki nem derül, hogy itthon esélyem sincs munkát találni és ezért ismét költözni kényszerülök, teszem azt Nyújorkba. Vagy Tokióba. Vagy Ausztráliába, és akkor bátyóval karöltve hódítjuk meg a világot, csak úgy szolidan.
Nos lássuk akkor amolyan leltárt szerűen, mit is hozott ez az 5 hónap, jöjjön a számvetés, közelmúltba-révedés, sírva tallózás, ajakbiggyesztő merengés, kisipari világbölcsesség gyártás. Natehát.

Augusztus
Volt először is egy hosszú, lassú, vontatott, elnyújtott, monoton, cammogó, végtelenbe nyúló 18 órás kiutazás, egy málhás szenvedéssel teli megérkezés és a megkönnyebbült beköltözködés. Ismerkedés a lakótársakkal: 2 darab magyar, egy darab -eleinte hiperbunkónak tűnő, de aztán mégse- német. Ismerkedés a környékkel és a holland légkörrel: minden nagyon szép, minden nagyon jó, szürreálisan távol a magyar realitástól. Oskolai bevezető hét ingyen koszttal, határokon át ívelő megismerkedésekkel és hányássugarakkal (ez persze nem igaz, de olyan jól hangzik), másnapos kirándulással, kirándult másnapossággal. Bringaszerzés, kipofozás, gombaszedés, főzés, mosás, vásárlás - élés (avagy magadrautaltsági terepgyakorlat).

Szeptember
Iskolakezdés, beilleszkedés (hollandok, németek, kínaiakok, karibiak), csoportosulás, figyelés, heveny tanulási undor konstatálás. Munka, méghozzá aljamunka, pénzalázat, kereseti büszkeség.

Október
Fizetés elbulizása, elsörözése, elvárosnézése: Arnhem, Utrecht, Rotterdam, Amsterdam - a büdös életben el nem felejtem. Legalábbis megpróbálom. Mottó: a világot látni és... folytatni a világűrrel.

November
Első felvonás végjáték, iskolai teendés minden mennyiségben, fej fölött csapkodó hullámok, küszöbön integető határidők, tornyosuló kötelezettségek, kötélidegeket kívánó feladattornyok végül felsóhajtás, teszkó gazdaságos katarzis. A rövidke büfészünet után folytatódik az előadás a második felvonással. Téltábornok, termálfürdő, tímvörk.

December
Továbbra is vergődünk az iskola-munka-pihenés bermuda háromszögében. Stricik és kurvák a lakásban és hasnló elhajlások. Utolsó munkanap, öröm. Közeledés a téli szünethez rohamléptékben, felszállásrepülés, landolás. Budapest, otthon, Karácsony, család, megromlott kocsonya - gyász. Iskolai project teendők teljes hanyagolása, züllés, ünnepi dekadencia, szilveszter.

Január
Felszállás, repülés, landolás, hideg Hollandia. Másfél hét feszített projekt munkálat, vér, veríték, könnyek, nyomtatás. Záróhét, záró prezentáció, záróbulik. Búcsúintés, elszivárgás, hazaút bonni kitérővel.
Végre Otthon.

Ez bizony egy nagy halomnyi idő, tapasztalat, emberi kapcsolat és emlék, melyek értéke felbecsülhetetlen és melyek egyenként is megérték volna a kiutat, nemhogy így együtt. Nem felejtem el soha a tájakat, városokat, arcokat, részemmé vált a kinti élet és tudás. Vigyázat, pátoszos leszek: igen, új én-részekkel gyarapodtam, teljesebbnek érzem magam. De még mindig van hová fejlődni, formálódni, alakulni, csak ugyanígy merni kell a jövőben is - merni kilépni saját keretemből, hogy végül tovább tágíthassam azt. Hisz mire való az élet, ha nem erre. Ó, nem, most nem az élet értelmét fejtettem meg így hirtelen egy külföldi látogatás nyomán. Csupán ráébredtem egy ősi trivialitásra: minél mozgalmasabb, annál szebb az élet. Utazzunk hát a világban és magunkban; határozza meg a lét a tudtatot és vica-versa.
Nos, köszönöm, hogy velem voltatok és olvastátok a sok sületlenséget és szellemi maszturbációt, remélem "átjött" az élmény vagy urambocsá' az üzenet. Folyt. köv. - talán majd ha megint kiesz a fene valahova.

Bandi voltam tisztelettel.