Szabadság...szerűség

Egyébként szabad hétvégénk van. Lebeszéltük Séffel, hogy ne kelljen dolgozni,így mehetünk kedvünkre világot látni. Na ebből az lett, hogy pénteki melóból hajnali 1-re értünk haza, lekéstük a házibulit, bevertük a szunyát, másnap délben kezdtünk éledezni, ami azt jelenti, hogy fél négyre sikerült még Dávidnak is megebédelnie, akkor meg már úgy döntöttünk, hogy most már nem vágunk neki nagyon az ismeretlennek, megbeszéltük, hogy 8-ra begurulunk a szitibe. Na ebből az lett, hogy én fél nyolckor el kezdtem noszogatni a népet, hogy induljunk-induljunk, így nagynehezen sikerült 9-re beérni Arnhembe. Egykis nyílt színi borozás jégdarává fagyással egybekötve, majd dartsozás, sörözés, kebabozás után eljött a partizóna ideje, vagyis törvény- és reflexszerűen irány a dizsi. Nagy nehezen betalálunk egy helyet ahol a kiírás tanulsága szerint 1 euró a sör. Be is fészkeljük magunkat, persze kiderül, hogy nagy frászt egy euró, 2,60 az inkább, a ruhatár 1 pénz, a vécé meg 50 cent (nem, nem a feka rapper). Hát szóval ki be rohangásztunk borért meg kisdologért, de nagyon nem akart működni az este - végül hazatekertünk, széjjelfagytunk, ágy. És most megint dél van, szakad a havaseső, és nem látok rá túl sok esélyt, hogy összeszedjük magunkat, hogy egalább Nijmegenig elmenjünk egy kis termálos zacsiáztatásra. És hát így működik ez, az embernek néha a lustulás esik jól, de itt kint ez olyan idő és élménypocsékolásnak tűnik, pláne hogy hoppá nézdcsak: két hét és karácsonyi szünet, utána meg már csak egy nyúlfarknyi időt töltök kint, és azis jószerivel csak a suliról szól majd.
De hát miért is panaszkodok, hisz nem nyaralni vagyok itt - itt suli van, munka van, kötelezettség van és ezek mellé kell besuvasztani a szórakozást. Ezzel együtt kicsit szomorú szívvel gondolok bele, hogy a fenyőfaillat, kocsonya és pezsgő közt eltöltött otthoni hetek után szinte már csak elbúcsúzni jövök ide vissza.

Juhé

Dávid lakótársamnak boldogszülinapot pinacsintát készítettem, 3 féle ízzel. Minden férfi álma.



Egy halom ismerősömnek van ma szülinapja, pl. Mundi papának, hát legyen boldog ő is!

Első hó

És éjjel megjött az igazi első hó!



Ja és Sinterklaas is coming to town, ma van a hollad mikulás! Jó időzítés. :)

Idétlen idő

Hát én nemtudom mi van itt, de percenként váltja egymást szikrázó napsütés és brutál zivatar. Még jég is esett! Ősszel... mi van itt?

Napi hexameter

Bandi a velpi diák és vízvezetékszerelő

Jól figyelj és olvassál, bölcsességet adák át!
Hosszú hajkoronádból fürtöt a csapba ne vessél,
Mert a csap eldugul és szét kell szednünk az egész szart!

Boldog szülinapot apusnak!

Lássuk az ilyenkor szóba jöhető ajándékokat:

Egy üveg bor:


Némi Unicum
<

Egy érdekfeszítő könyv:


Egy torta:


Valami, ami kibújik a tortából:


És naná, hogy egy nóta:




Isten éltessen sokáig!

Értékvesztés

Szerencsés generáció vagyunk mi, még megélhettük/megélhetjük a legális - ám de legbelül mosolygósan ejnye-bejnyés - holland kliséket. Az elkövetkező generációk már nem mondhatják el ugyanezt magukról, sőt mire eljön a következő Olimpia, talán már nekünk sem lesz módunk Amsterdamban kurvázni, gombázni, talán még káfísopozni sem. Változások ácsorognak ugyanis a küszöbön, változások, melyek elveszik tőlünk ezeket a liberál-kultúrális gyöngyszemeket. Zárogatják be a vöröslámpás negyed kirakatait Amsterdamban, mert vonzzák a bűnözést (bűnözés... a nyugati aluljáró egy négyzetméterén több bűnözés van mint az egész negyedben), betiltják a viccesgombák árusítását, még a coffeeshopok is veszélyben vannak. Micsoda eszmei veszteség, micsoda szellemi deficit. A mérleg másik nyelvén nyilván kézzelfogható negatívumok és indokok vannak. De mégis szomorúan görbedt szájjal fogják ezentúl az emberek a kirakatokat nézegetni, a gombát csócsálni, és minden megtekert jointtal elgyászolják egy szebb idő emlékét.
Szóval aki teheti, még teljes fényében tapasztalja meg az Amsterdam-életérzés ezen felemelően piszkos részét, mert később már csak homályos képmását, unalmasan rendbeszedett lenyomatát láthatja majd.

Cikk
Cikk2

Mánimánimáni

Örömöm van ám: végre elértük a főnököt, megkaptuk a szeptemberi fizetést, ami egyébként október végén lenne esedékes (csak nem nagyon értünk rá érte menni mostanában). Van róla eszem-faszom papíros is, szépen mindenféle adókkal, anyámtérdekalácsával, aminek a felét sem értem, a lényeg hogy 40 és még egy fél munkaórával kb kétszer annyit kerestem, mint otthon 160 órányi pénztáros melóval. Ha teljes munkaidőben tolnám, 200 ezer fölött keresnék - és ez itt ugyebár a minimál órabér.
Most hogy gazdag vagyok és zsebemben a világ, már csak el kell döntenem, mihez kezdjek mérhetetlen vagyonommal. Egy részét talán félrerakom, másik részét a lakbér kiegészítésére szánom, 3. részéből kajálok és még talán így is marad 10-20 ezrem burzsujkodni.
Jókis megélhetést lehet itt megteremteni egy teljes idős állással, még minimál béren is. Ha havi 160-180 munkaórából indulunk ki, akkor nettó 1100 eu ütné vörösre a markom minden fizetésnap után. 300-ból lakok, 150-ből eszek, dobjunk még rá 100-at "egyéb zöldsé"... izé "költségek" címszóval, és még így erős rátartásokkal is megmarad a fizetés másik fele, 550 eu. És dézsávű, még mindig csak minimál bérről van szó.
Szóval ha valaki ki akar jönni ide gályázni:

Kényelmes, kárpit alapú padló fekvőhely kiadó az ágyam tövében, utcára néző kilátás, fél íróasztal, grátisz áramelosztó - mindössze havi 149,99 eu.

Frídom

Na csak túlélem ezt a vizsgás pár hetet. Igaz összeszedtem némi alváshiányt és kitéptem pár hajszálamat, az alkohol megvonástól meg már olyan a májam, mint egy leeresztett gumiabroncs, de jelentem, sikerrel vettem az akadályokat. A team project ugye 6,5 lett - 9%-ot számít bele az évvégi összátlagba. A többi számonkérés is csupán néhány százalék súlyt kapott, az intézkedési javaslatom (policy memo) is hiába lett "évfolyam első", ha csak valami 5%-ot ér. Igaz az előző project csupán egyfajta előgyakorlat volt az év végi nagy tanulmányhoz, amire leginkább koncentrál a tanulmányi értékelés - így valamelyest érthető, hogy az első szakasz vizsgái csak csekély részét teszik ki a jegynek. A lényeg hogy most nyugi van, már csak a hétvégi ünnepléseket kell túlélni, és mehet tovább az élet. Végre lesz időm rendesen kipróbálni a szupcsi minihelikoptert, amit attól a kengurútetkós sivatagos seggű szalmakalapos birkabaszó ausztrál paraszt bátyámtól kaptam, akit ez úton is csókoltatok.
Igaz nem lesz totális nyugalom, a következő csapatmegbízásnak idejekorán, sőt akár maholnap, hacsaknem hamarost nekikezdünk. Ma össze is tákoltuk az új csapatokat: 3-szor négy fő, azaz négyféle "szakember" minden csordában (illetve a mi csapatunk 5 fős, mert páratlan az évfolyam.). Lesz két hollandom és két kínaim, eddig úgy néz ki jól működik majd a dolog, bár megint van egy potenciális leggyengébb láncszem - Wang Gang, a kissé meleg beütésű kinézer srác már előző csapatában is gyengélkedett, a kommunikációja sem valami hatékony... tulajdonképpen ezért is került hozzánk. Történt ugyanis, hogy a csapatösszeállításkor az egyik holland (Erwin az előző tímemből) kifakadt, hogy ő azzal a felállással (mármint aminek része a rosszhírű Wang) nem lesz hajlandó munkának látni. Így hivatalosan átpasszolták hozzánk a szerencsétlen sárgát. Pánikra semmi ok, ezúttal már mindenki tapasztaltabb csapatolás terén, a konfliktusokat még idejekorán felszínre hozzuk, nyársra tűzzük, mustárral pácoljuk és lassú sütés után mohón befaljuk. Köretnek kínai rizst ajánlunk.

Product of Hungary

Ezt nézd, beszarol:



Magyar Ziegler sajtostallér 700Ft-ért. Úgy tűnik a két ország egymásra van utalva - a magyar fiatalság sóvárog a holland minőségi tudatmódosítók után, a hollandok pedig csillagászati áron veszik a sajtostallért. "I think this is the beginning of a beutiful friendship."