2008. december 17., szerda

Hazazökkenés

11 órám van a gépem indulásáig. Csak le ne késsem.
7-kor kelek, de még fent vagyok... meg van kicsit borulva az életciklusom, de majd talán most a szünetben visszaáll - csak hogy majd az újévi visszatéréskor ismét félrezökkenjen. Tulajdonképpen ez az egész szünet egy nagy kizökkenés. Egy emlékeztető, egy vekkeróra, ami azt csörömpöli: ideje felébredni Csipkerózsika, hamarosan vége az álomnak! Az ember felriad röpke két hétre, de barátságos, régi szobáját látja maga körül, megnyugvással süpped vissza az otthon puha ágyába. Még nézi egy kicsit a plafont, az ablakot, szemével végigsiklik a jól ismert és oly kedves bútorokon, békés félmosolyával integet a képeknek, emléktárgyaknak, majd ahogy letelik a két hét, lassan, észrevétlenül, ismét visszaalszik, elrepül, és újra látja a pörgő-forgó, sodró álmot, amiből az imént kizökkent. De az ébrenlét visszavonhatatlanul ott motoszkál már a fejében, tudja, nem hiába csörgött a vekker, és hamarosan újra eljön az idő, amikor ki kell nyitnia a szemét és a szobáját látja majd. Így van ez rendjén, nem érez bánatot, ellenkezést, hisz ott a helye az ébren-világban... csak kicsit sajnálja, hogy ott kell hagynia álomföldet, ami annyira más, annyira új volt.
Végül felébred. Felkel, teszi a dolgát. Jól érzi magát, helyén van ő is helyén van minden és mindenki. És visz magával egy kis dobozban, valahol az elméje mélyén egy nagy halom szép emléket, tapasztalatot, életmorzsát. És doboz alján egy kis borítékban a döntés lehetőségét - dönthet úgy, hogy visszaalszik és álomföldön marad egy időre. De még ha az ébrenlétet is választja, jóleső érzéssel tölti majd el, hogy a lehetőség megvan.
No akkor most álomra hajtom fejem, hogy egy kis időre felébredhessek... viszlát a szobában!

2008. december 8., hétfő

Mindig ezek az évfordulók

Akkor ma a bátyóra ürítjük poharunkat!

2008. december 6., szombat

Stricik és kurvák

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy mi is megörvendeztessük diák társainkat egy házibulival. Mivel nagyon mentek mostanság a témás bulik (őrültes, strandos, melegszenyás...) mi is egy ilyen szervezésébe vágtunk bele. A téma: Stricik és kurvák.
Mi más.
Első lépés a digitális szórólap elkészítése volt, ami Dávid keze munkáját dicséri, dicsérjük mi is.


Hogy elkerüljük az esetleges piahiányból eredő idő előtti kiszáradást, kiszabtuk a minimum belépési piamennyiséget - nem bíztuk a véletlenre na. A cél egy gigászi vodkanarancs koktél elkészítése volt. Ehhez vettünk 12 liter narancslevet és egy kiló narancsot, a többiek meg ugye hozták az alkoholtartalmat. Buliban rendszeresen megéhezik az embernépség, így tápról is gondoskodni kellett - a kiadós, elbaszásbiztos, örökbecsű, jóöreg paprikás krumplira esett a választás. Jómagam forgattam a fakanalat a 3 lábosnyi (4kg) pityókában. Tisztességes mennyiség kerekedett, nyilvánvaló volt, hogy az egész ránk fog rohadni.
A beszerzési listán szerepelt még egy 30 literes dézsa, pár kalap, (nyak)lánc, karácsonyfadísz, műanyag étkészlet és még ki tudja mi... ráment egy délutánunk.
Hazaérve bősz készülődésbe kezdtünk, kialakítottuk a táncszobát (prigles dobozokból készült gogo-rúddal, hangulatfénnyel és könyörtelen, 15w-nyi hangtechnikával), a klubbszobát, nekiestünk hagymának - krumplinak és persze elkezdtük strici imidzsünk csiszolgatását is.
Fél tíz fele elkezdtek szállingózni a gettó söpredékei, végül szép lassan elértük a 13-as létszámot. Bekevertük a gigakoktélt, alárobantottam a krumplinak, "megdörrent" a 15 Wattnyi hiphop és gengszter muzsika - a parti elkezdődött.

Fallikus szimbólumként meredő szívószál, kacér mellbimbó villanás: a pimp mindent bevet, hogy a konzumhölgy megfelelő hangulatba kerüljön.



Íme a kívánatos portugál, a parti egyetlen, default módban is stricinek öltözött leányzója.



Dávid (23) fehérre fújt a alcapone kalappal és hozzáillő nyaklánccal, szemüveggel szikrázott az illusztris vendégek között



Szívás



A francia. Januártól a mozikban.



Az alapból narancs alcapone kalap fekete tigriscsíkokat kapott, a nyaklánc barkácsboltból érkezett. A pimp nélkülözhetetlen kelléke a varázsbot, ez a darab míves arayberakást és fogógombot kapott. A kollekció ára csak most 99,0- eu



Kurvák.



Harri és a Dézsa.



A paprikás krumpli osztatlan sikert aratott. Ádi úgy jó magyarosan, egyenesen a lábosból falatozik. A többiek később követik példáját. Ezt hívják kultúr környezetszennyezésnek?


Az ott pénz akar lenni a dekoltázs helyén.


David csak úgy szolídan


Holland gangsta'

Simán ment minden, a kurvák táncoltak, a stricik naon kemények voltak, a krumpli sem égett oda. Aztán a sokadik kör dézsából ivás után valami kisiklott. Olyasmi következett be, amire mi, a parti szervezői, álmunkban sem mertünk gondolni. A balfordulat láncreakcióként futott végig az embereken, és nem lehetett megállítani: Marcus átöltözött kurvának... és a többiek követték a példáját.

Marcus széjjeltáncolja a gogo rudat.


Michael is átvedlett. Hálát adok Istennek a szoknyáért.


Divat a másság...


A kurvákból stricik, a stricikből kurvák lettek. Mi pedig csak álltunk ott értetlenül a tangás-szoknyás urak és suhogónacis hölgyek láttán. Csak arra gondoltunk: minő szerencse, hogy nem bikini partit rendeztünk, most leshetnénk a kibuggyanó heréket és szőrös seggeket minden mennyiségben. Bár szőrös segg így is volt elég.









Persze remekül szórakoztunk, a transzvesztita dzsemborivá züllött parti hajnalba nyúlt, mire kezdtünk elfáradni.
A pia utolsó cseppig elfogyott, a paprikáskrumplit úgy bekajolták, hogy morzsája se maradt, végül már alma és mandarin készleteinket rágcsálta a sáskahad. Ideje volt hazaindulót fújni, az emberek többé kevésbé megtalálták a ruháikat, bár így is volt olyan srác, aki tangában és szoknyában bringázott haza...

Ott. Baloldalt.


A lakás úgy nézett ki, mint egy tornádó sújtotta terület, a sok játékpénz (a striciktől ugye) és széttaposott csipsz beborított mindent. Aztán a másnapi rendrakást követően már csak a piros dézsa és az udvarunkat díszítő hányásfoltok emlékeztettek az előző napi hepajra. Nameg a rengeteg agyament kép és videó, amiken utólag is könnyesre röhögtük magunkat. Szóval jóllehet anyagilag mínuszban jöttünk ki, mert még maradék alkohol sem maradt, azért lelkileg kellő mértékben épültünk/leépültünk, hogy azt mondhassuk: na ez megérte vaze!

2008. december 1., hétfő

And-ok napja

...volt tegnap, Andrások és némely Andreák kaptak tegnap lapokat, köszöntéseket miegyebet. Ugyan én teljesen megfeledkeztem erről, de köszönöm mindenkinek, aki emlékeztetett nevem napjára. :)
Végül csak eljutottunk a termálfürdőbe, igazi ünnepi kikapcsolódás volt kint gőzölögni a 32 fokos vízben, miközben apró esőcseppek hullottak az éjszakai égboltról. Megszokható.
Ma pedig szintén ünnepi ürüggyel kacsamell a'la Bandika volt a menü.
Végy egy darab kacsamellett, vigyázva, nehogy meglásd az árcédulát. Irdald be háját-bőrét, lassú tűzön ereszd ki a zsírját, pirítsd aranybarnára.

Adj 5 percet a másik oldalának is, majd tedd félre. Fél lángon a hátramaradt zsiradékban szezámmagot pirítasz, majd hozzáadsz némi fahéjas almaszószt, amit sűrűre bugyogtatsz, végül tejszínnel adod meg a kegyelemdöfést.

Köretnek előző napról maradt curry-s rizsát ajánlok.