Bolondok estje

Folytassuk az international pofavizitet, ezúttal egy "Úgyis őrültebb vagyok nálad!" tematikájú parti keretében. Ezek az emberek/emberszabású lények ugyan nem szaktársaim, de velük alkotjuk a tulajdonképpeni nemzetközi gólya-évfolyamot. És gyakran csúnyulunk együtt így esténként.
Kezdjük mindjárt a legdurcábbal. Maya egyébként egy végtelenül kedves, visszahúzódó, csendes cseh kislány. Legalábbis tudomásunk szerint.


Marcus német, magas és igazán mulatságos. Ő is a jobbik példa a német egyedek közül.


Ádám eleinte nem készült krézi jelmezzel, de a lányok hamar "segítettek" rajta.


Franciáék (Michael, Julien) újságöltönnyel és cipővax arcfestéssel képviselték magukat. Elmondásuk szerint a vax kicsit égette a bőrüket, "but its okay".



Juho, Finnland. Legszívesebben no comentelnék, de meg kell hagyni remek srác.


July (német), Celine (belga), Pauline (franszia) a házigizdaszonnyok. Alufólia van a hajukban, tudják fogni az HBO-t.


Claudia partimániás portugál, nem bír megülni a seggén egy pillanatra sem. Eleinte csak Oláh Ibolyának hívtuk egymás közt...


Harry, finn. Mindig Jens Kidman jut róla eszemben, bár ő svéd, és úgysem ismeritek, így eme megjegyzés létjogosultsága vetekszik egy árvaházi szülőértekezletével.


Jómagam szolidan űztem a kréziséget, beértem egy duplacopfos séróval, amiből nemigazán látszik semmi ezen a képen.


Munkált bennem a félelem, hogy csak én veszem majd komolyan a komolytalanságot, és végül egyedül leszek hülye. Azonban mint a fentebbi képek is igazolják, félelmem megalapozatlan volt. Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

A hard day's night

Nos ezen a hétvégén belekóstoltam... áh mit belekóstoltam, jó nagy parasztos harapást téptem ki az éttermi mosogatás örömeiből. Egyébként nem olyan borzalmas az íze, mint azt elsőre elképzeli az ember. Tulajdonképpen, ha már benne vagy a munkában, akkor észre se veszed. Nameg ha már benne vagy a munkában, akkor meg sem állsz estig, mert az edények csak jönnek és jönnek, illetve néha jönnek is. Így igazán sosem érzed azt, hogy végeztél a feladatoddal, mert amikor este 11-kor leakasztod a gumiköpenyt, még mindig ott tornyosul a sok trutyis szar, mintha egész nap nem csináltál volna semmit - ez az igazán rohadt az egészben. Meg ugye ez, hogy éjjel kerülsz haza.
De ha minden igaz, nem lesz okom ezen kívül panaszkodni, mert a fizetés megérős lesz - bár konkrét órabérre még nem történt megállapodás, hisz most csak ilyen sürgősségi beugrók voltunk. A dolog valahogy úgy nézett ki, hogy épp a hasamon feküdtem délután hatkor, amikor bekopog David, akarok -e dolgozni a hétvégén. És akartam.
És persze vannak elvitathatatlan előnyei a konyhán sürgölődésnek, például, hogy remek koszttal ebédeltetnek (ráadásul némi adminisztrációs slendriánság révén ingyé' van a koszt), illetve bele lehet csippenteni ebbe-abba (persze azon ritka pillanatokban, amikor nincs rajtunk a gumikesztyű). Apropó gumikesztű, sikerült két munkanap alatt totál leamortizálni egy pár ilyen jóféle munkaeszközt - pedig még szép virágos minta is volt rajta.
Szóval ég a kezünk alatt a munka, még ha végig vízben pacsálunk is. Nem egy álommeló, de csináljuk. Csináljuk mer kell a pénz füvesszélmalommeghajtásúfapapucsoskurvára.

Bazsi újraéled

Szegény bazsit váratlanul érte, hogy befűtöttem, de szerencsére hamar magához tért. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nevez el az ember valamit, ha egyszer meg akarja enni. De kár filózni, végülis Dezsőnek is meg kellett halnia.

Máma tanulmányi kirándulás volt terítéken - bár a tanulmányi rész kis realitás érzékkel el is hagyható. Gyakorlatilag megnéztünk egy bazinagy pumpát, amivel kikergetik a vizet a tengerszint alatti polderből, meghallgattunk hozzá négy előadást, láttunk egy múzeumot vízzel való küzdelemről és letűnt holland időkről, láttuk a nemzeti parkot amit már a bevezető héten is, a helyszínek között pedig nagyüzemben gyártottuk a Z betűket a buszon.
Nem is untatnálak vele titeket, bevágok viszont pár képet csoporttársaimról, hogy képben legyetek a képükkel.


Balott David a dajcs lakótársunk. Mellette Martyn egy holland csoporttárs.


Reinier pózol és kitakarja a stivattyúház makettjét.


Középen mereng Erwin hollandul. Ő a teamem egyik tagja.


A másik team-tag Nicolas, német, kurva magas.


Ez még nem a rezervátum, csak volt egy jó csaj a buszmegállóban.


"Anyám japán, apám kínai, én pedig kurvára nem látok semmit!"


Sztike kedvéért: Cletus a feka, a karib térségből.

Megint hétfő

Hihetetlen, de megint eltelt egy hét, de csak úgy husss! Különösebb esemény híján nem is nagyon tudtam mit írni már egy jó ideje.

A suliban megtörtént az első teamek kialakítása, én az Öntözés és vízelvezetés becenevű témát választottam, egy holland és egy német srác lesz a társam. Komolyan van véve a csapatépítés: volt egy többórás előadás a csapatmunkáról, aztán szabályzatot kell készíteni, célkitűzni, ülésezni ésatöbbi. Lássuk csak... volt egy laborgyakorlat is, semmi komolyság, de úgy tűnik azért e téren több tapasztalatot szereztem otthon, mint csoporttársaim - jó nekem.

Ma: megint eltekertem a városházára, egy lépéssel közelebb kerültem a kötelező papírmunkák letudásához, hurrá.


Ez most kicsit ilyen száraz leltár-szerűre sikeredett, de semmi pánik, lesz itt móka - katzagás: készül a pimp my bike 2. epizódja. ;)

Egy kis kitérő

Nade mivel ez egy útiblog, joggal várjátok el, hogy elvétve némi túristáskodósdi is legyen már. A rendelkezésre álló nem túl bő idő- és anyagi tőkének megfelelően most (is) csak ilyen teszkógazdasásgos kiruccanásra futotta. Történt ugyanis, hogy nem átallottam összekötni a kellemest a hasznossal, amikor két faluval odébb, De Steegben intéztem a városházán ügyes bajos papírozásokat. Hamár eltekertem ide (fél órát), gondoltam, megsasolom a helyi kastel-t. Úgytűnik errefelé minden kis falura jut egy kastély.


És hamár kastélykert, akkor nyilván vannak gombák is. "Bele is botlottam" (igazából 30m-ről ki lehetett szúrni) ebbe a gennyes nagy tinóruba... kár, hogy ehetetlen fajta.


Körbekódorogtam a parkot, gyönyörködtem, töltődtem a lágy napsütésben, szívtam friss rózsaillatú levegőt, loptam almát, a horgászbotot meg csak otthon hagytam.

Szörnyella De Frász lovával is összefutottam:


10:30 tájban indultam Velpből, délután négyre értem vissza, nem kicsit éhesen. De jól esett ez a kis kóborlás, lesz még ilyen.





Tegnap este Michael a francia srác meghívott minket

a fél international társasággal egyetemben amolyan házihepaj szerűségre. Volt ám spagetti, plakátfirka, bor, kártya, miegymás. Jókis kompánia a miénk, és ezen a bulin végre sikerült mindenkinek a nevét megjegyeznem. :P Jövőhétre már be is ütemeztünk egy koktélpartit, majd egy pizzapartit - ez utóbbit nálunk, mivel csak nekünk van sütőnk. Franciáék kecójával összevetve kifejezetten elégedettek lehetünk saját kis zugunkkal, otthonosabb, fiatalosabb, miénkebb. Ennek apropóján következzen egy kis körtúra a rezidenciában!
Szóval ez az a ház. Enyém a jobboldali ablak ott fent. A lépcső horror.


Én mondtam...


Lépj be.


Nefürgyé le.


Inspiráló poszter a mellékhelység falán.


Szobám, kissé belakva.


Dávid szobája, egyben klubhelység. Már félig kész van a Priggles dobozokból épített sztriptíz rúd!


Kuhnyá:


Kösz, hogy benéztetek! :)



Park erre

Újabb gombákok emerre

Fejbekötés

És most szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak Katámnak és Kópémnak az eljegyzéshez! Nemigazán találok ideillő szavakat, hihetetlen, de még vicceskedni se tudnék... egyszerűen csak örülök Nektek, de nagyon. Szuperek vagytok!

Kópé! Ne feledd, legkésőbb a legénybúcsú előtt 2 hónappal el kéne dönteni, hogy maláj, vagy libanoni kurvákat rendeljünk!

Csókollak titeket!

Bár még bizonyos hivatalos dolgok a levegőben lógnak, mint pl. iskolai hálózati hozzáférés, szociális szám melóhoz, tartózkodási papír, na mi ennek ellenére nagy laza aranyifjak módjára kikászálódtunk az ágyból délben, és komótosan bekarikáztunk a nagyvárosba világot látni. Ügyintézni hétvégén uccse lehet.
A nap a piacról szólt: először is a MediaMarkt-ról. Olcsóság van odakünn, akciós előre feltöltött kártyájú mobilok 20 eu-tól, laptopok hazai ár kétharmadáért, meg hasonlók. Dév kedvéért kezembe vettem a Canon EOS 1D markIII-at: majd megérinthetsz, ha hazaértem. :D
Ezután következett az igazi piac! Stílszerűen a templom előtt, Jézus biztos komálná. Ó, de csodás volt, aza rengeteg halas, zöldséges, sajtos... az ember hirtelen azt se tudja hova csorgassa a nyálát. Az a rengeteg furcsa alakú, színű, szagú hal, herkentyű és biszbasz, amiknek ízéről ép csak halvány elképzelésed lehet, miközben tág orrcimpával és kerek szemekkel gúvadsz a gazdagon rakott pultra.


Alig, hogy sikerült befogadni az iménti látványt, máris jöttek a sajtok, az ember szinte beleőrül, hogy ennyi finomság veszi körül és nem haraphat bele mindegyikbe, úgy egy isteneset.


Szóval el tudtam volna tapsolni egy kisebb vagyont a különlegességekre, de visszazökkenve a realitás talajára megelégedtem egykis tengeri halacskával és sajttal. Najó meg némi olívabogyóval. Ja meg fokhagymával. Meg egy citrommal. Ebből lett aztán a vacsi.


Végül tekerés haza. Mellesleg jó 15 perc kurblizásba telik eljutni egyik településtől a másikig, de petyhüdt lábizmaink már ennyitől is sajgó méltatlankodással veszik tudomásul, hogy munkát kell végezniük. Szóval izzasztó. És amikor a nap végén a tükörbe nézel, akkor látod csak igazán: nem ártana gyakrabban tisztálkodni.

Pimp my Bike!

Az Mtv-n oly népszerű autókipofozós műsor mintájára. A mai adásban:

Back to school

Na kéne valamit regélnem az első sulinapokról. Úgy néz ki a dolog, hogy 12-en vagyunk a szakon, így abszolút kiscsoportos, egyéncentrikus lesz a tanítás. Van 3 kínai, egy feka gyerek valahonan Délamerika tájáról, 3 holland, egy-két német, egy cseh és végül én kishazánkat képviselve. Mellesleg mókás pillanat volt, amikor kiderült, hogy a német lakótársam is ebben a csoportban van. Róla azóta teljes bizonyossággal kiderült, hogy jóarc, csipázom.
Természetesen angol nyelven oktatnak, van tanár akinek jobban megy, van akinek kevésbé. Nincs fix órarend, minden héten más az időbeosztás, de többnyire szabad lesz a hétfő, a szerda és a péntek. Ez így elsőre paradicsomnak tűnhet, de persze nem ilyen szép a leányzó fekvése: ez a félév abszolút az iskolán kívül folytatott egyéni és kiscsoportos munkára gyúr rá. És hogy ezt komolyan is veszik, bizonyítja a kötelező jelleggel vezetendő, hetente leadandó tanulmányi napló is. Ebben heti 40 tanulással eltöltött órával kell elszámolni. Nyilván azért ennyi, hogy legalább a felét tényleg becsülettel elvégezzék a mihaszna nebulók.
A tárgy tulajdonképpen a Mekong delta menedzselésének esettanulmánya köré épül. Először is, felmérik az egyéni erősségeinket, érdeklődéseinket egy "Egyéni fejlődési terv" segítségével, melyet mi töltünk ki. Ez alapján aztán kialakítanak kb 4 csoportot, hasonló érdeklődési körrel. Ezek a csoportok az általuk preferált szakterületbe (pl. öntözés és vízelvezetés, vizes élőhelyek stb.) kapnak mélyebb betekintést, a többiről csak általános tudnivalókat szereznek a közös órákon, amin minden csoport részt vesz. Miután készen állnak a kiképzett szakemberek, újabb teameket szerveznek a tanárok, úgy, hogy egy teamben minden szakterületből legyenek "profik". És íme, kész is a valós élet sziulációjaként néhány folyódelta management "cég", akiknek tenderükkel meg kell pályázni a 10 miliós EU-támogatást - azaz a lehető legjobb jegyet. A tendereket egy külsős EU-s szakember értékeli majd. Szóval igencsak életszagú, gyakorlatias lesz ez a képzés.
Az eddigi órák között volt élvezetes és dögunalmas is, azonban mindegyikre jellemző volt a bevezető jelleg, szóval korai lenne még nyilatkozni a színvonalról. De eddig tetszik. :)