Megjövés

Hol is kezdjem... mondjuk az elejéről...
Íme a málha:

























Ezt cipeltük el közös erővel a Keletiig, onnan meg a vonat cipelte Bécsig.
Így néztem ki a peronról.

































Anyámék meg így a vonatról. Szép próbálkozás, de ígyis úgyis elhúzok már!

















Nos igen...























Bécstől egy másik vonat robogott velem át a sötét Európán. De annyira nem volt azért sötét, hogy lássam: már a vasútállomások rozsdamentes makulátlansága is egyértelműen jelzi a nyugat megalázó kultúrfölényét.
A 160-as tempó monotóniáját magyar útitársam, Olívia segített megtörni, lásd lentebb.
Frankfurt: kisnyújork.













Hopp egy katedrális közvetlenül a Köln Hauptbahnhof mellett...

















Útitársam Olívia, nagyon örül a ciginek Emmerichnél. Amsterdamba utazik, ahol koreográfusnak és mozgásgurunak képezik majd ki jól. Fantasztikus egyébként, hogy miként alakul át egy vonatfülke pszihológus kanapévá, őszinteség zuggá, a nyílt beszéd forrásává. És ehhez nem kell más csak némi összezártság, egymásra utaltság, és az a bizonyos egy csónakban evezés. Nem vagyok az a vonaton csevegős típus, de remélni se mertem nála kellemesebb útitársat. Ezért is, meg egyébként is is drukkoljunk neki, hogy jól folytatódjon tündérmesébe illő útjának története.

















Hey, dude, wheres's my bike??? (Arnhem)










Nos Arnhembe beérve hamar szertefoszlottak az előző posztban vizionált tűzőnapos, izzadós pillanatképek. Ahogy azt LD az indulás napján előre jelezte nekem, errefelé inkább jellemző a borús 18 fok, semmint a betonra éles árnyékot karcoló nyári meleg. Kicsit mégis Egyiptomban éreztem magam, ahogy az ókori rabszolgákhoz hasonlatosan görnyedve cipeltem ropogó gerinccsigolyáimon a cekkert. Persze a kötelező fölösleges lépcsőzés megvolt, rossz végén jöttem ki az állomásról. A megfelelő busz megtalálása "csupán" 25 percet vett igénybe, ment minden, mint a karikabaszás. A Hollandok igazi rendes segítőkész népek, mégha kicsit nehézkesen konvertálják is a nyomi külföldi kiejtését értelmes Hollad helységnévvé:
-"Velp! Nem érti? Velp!"...
-???
-...akkor talán "Felp?"
-"Áh, Felp!..."


Hát ez kéne.
















A buszról lekecmeregve csupán 15 perc szenvedés volt eljutni az egyetemig, amely kívülről kicsit egy bádog hobbit zsáklakra emlékezetet. Az aulában szabvány szőkekékszemű holland tehenészkislány igazított útba, és mire kettőt fújhattam volna, aza a drága édes külső koordinátorhölgy már saját kocsijával fuvarozott a szállásomig. Renaultnak nem örültem még úgy, mint akkor.
Szobám ajtóból...
















Szobám ablakból...


















Ez az ocsmány fos az ágyam melletti falat dísziti...



























Kilátásom.















Behát!!!!
























Két magyar szobatársammal azóta felderítettük a helyi viszonyokat. Jóarcok ők.
A bolt egész olcsó, legalábbis nem drága. Magyar fizetéssel jól lehetne itt kajálni. Hát még hollanddal.
Bementünk a kocsmába.
-Three big beers please.
-Three? Big?
-Yes please.

Megkaptuk. 0,25 liter hollad aranyló nedű. Hogy mekkora a "little" akkor? 0,22 liter. Nem vicc. A nagy pedig 2 euró. Kezdem sejteni, miért terjedt el errefelé az egyéb tudatmódosítók kultusza.
Apropó a helyi coffee shop felkutatása holnapra marad. Már ha egyáltalán van itt olyan.
Egyébként meg minden nagyonszép, minden nagyon tiszta, minden nagyon mézeskalács és kacsalábon forgó. Talán túlságosan is a mi kis primitív magyar lelkünknek. De majd mi "rendet" rakunk.