A német

Zsiga kedvéért, nameg mert mindig jól esik neki ellentmondani, közlöm a jelenlegi tényállást a némettel.
Miután befortyogtam ide, kb 10 percig bírtam még a zenei terrort, aztán elszántam magam egy lehetőleg kulturált, de határozott közbelépésre. Vagyis belépésre a delikvens szobájába. Nem volt nehéz dolgom, hisz az ajtó tárva nyitva állt - nehogy már akadálya legyen a hangáradatnak. Amikor már a szoba közepén kiabáltam, hogy "Háj!", akkor hallotta meg, hogy ott vagyok. Kezében spanglinak látszó tárgy füstölgött, szeme fehére homogén rózsaszín és szép fényes volt... nyilván nem a látványom okozta meghatottságtól. Bemutatkoztam, ő (is) David, én meg ma jöttem, fáradt vagyok, többiek is aludnának, mégis ugye nem gond ha becsukom az ajtót. A reakció olyan őszinte észbekapás volt, hogy már akkor felmerült: nem is biztos, hogy bunkó ez a David. Másnap (tegnap) reggel hallottam, ahogy David szabadkozik Dávidnak, hogy bocsi a tegnapi hangoskodásért, egyszerűen nem realizálta még, hogy neki újfent szobatársai vannak.
Merthogy ő már 3 éve itt él, mint az reggelikészítés közbeni smalltalkingunkból kiderült. Kiderült továbbá, hogy szakácsként dolgozik hétvégente és ezzel többet is keres mint amit el tud költeni. Mondjuk ez látszik is a szobáján. Nade tök segítőkész volt amikor helyi boltokról, szórakozóegységekről kérdeztem, be is voltak már jelölve az előszoba térképén a fontosabb helyek. (Na vajon a zöld rajzszög mit jelképez? :) ) Aztán ma délben dolgozni indult és, és, és: beköszönt, elköszönt, hev ö nájsz déj gájz! Mégiscsak emberből van! És még ha a többiek nem is rajonganak egyelőre érte, én megpróbálom majd szépen lassan bevonni a közösségbe, mert nem érdemli meg, hogy az első esti baki miatt kiközösítsük. Annál rendesebb azért.

Breaking news:

Na most meg megjött munkából, egyből beköszönt, hozta a levelet (felszólítás másfél havi lakbér és kaució befizetésére hónap 5-éig, yay!), csevej letyipetyi... azt mondja beszélt a séffel és betud ajánlani minket, ha szeretnénk ott munkát. Kellemesen csalódni jó dolog.