T-7 (és fél) nap

Nos, akkor berúgnám ezt a blogot, ahogy a jó-öreg babettát illik.

Elején még kicsit pöfög meg szötyög, de a funkcióját derekasan ellátja: elvisz oda, ahova csak szeretnénk. Ez a - szóismétlés elkerülése végett - napló remélhetőleg szintén képes lesz elrepíteni Téged ócska műbőr nyergén egészen Hollandiáig. Sőt egészen hozzámig, a történések nukleuszáig, az események reaktoráig, a sztorik boszorkánykonyhájáig... olyan közel, amennyire csak szeretnéd vagy épp amennyire már nem is annyira szeretnéd. Igyekszem minden eseményt a lehető legfelfújtabb, leg agyahagyottabb módon tálalni - így majd nem is fogok annyira hiányozni Neked, kedves-nyájas olvasó, hisz minden bejegyzésnél eszedbe fog jutni, mekkora egy fárasztó kretén vagyok igazából. Ez a terv.

Nos tehát fogadjátok nagy szretettel és neki kijáró üdvrivalgással a: Fűpapucs és facigit, a világ 52284526. útiblogját!


Ui: hogy meglegyen az ómen: még javában írkáltam, amikor egyszercsak gyönyörűen lefagyott a rendszer. Minden kezdet nehéz, de "ez már mégiscsak tűrhetetlen, a k...va isten b...a meg". (idézet Hajdu Péter: Litánia a sátorbontás szentségét és szárazságát megtörő zivatarhoz c. művéből) Egyébiránt remekül kihasználom utolsó napjaimat: a mai nap is -melyből már csak szűk egy óra maradt - arra ment el, hogy újratelepítsem a gépet. Erre ez a hála... ez ilyen...