Bár még bizonyos hivatalos dolgok a levegőben lógnak, mint pl. iskolai hálózati hozzáférés, szociális szám melóhoz, tartózkodási papír, na mi ennek ellenére nagy laza aranyifjak módjára kikászálódtunk az ágyból délben, és komótosan bekarikáztunk a nagyvárosba világot látni. Ügyintézni hétvégén uccse lehet.
A nap a piacról szólt: először is a MediaMarkt-ról. Olcsóság van odakünn, akciós előre feltöltött kártyájú mobilok 20 eu-tól, laptopok hazai ár kétharmadáért, meg hasonlók. Dév kedvéért kezembe vettem a Canon EOS 1D markIII-at: majd megérinthetsz, ha hazaértem. :D
Ezután következett az igazi piac! Stílszerűen a templom előtt, Jézus biztos komálná. Ó, de csodás volt, aza rengeteg halas, zöldséges, sajtos... az ember hirtelen azt se tudja hova csorgassa a nyálát. Az a rengeteg furcsa alakú, színű, szagú hal, herkentyű és biszbasz, amiknek ízéről ép csak halvány elképzelésed lehet, miközben tág orrcimpával és kerek szemekkel gúvadsz a gazdagon rakott pultra.


Alig, hogy sikerült befogadni az iménti látványt, máris jöttek a sajtok, az ember szinte beleőrül, hogy ennyi finomság veszi körül és nem haraphat bele mindegyikbe, úgy egy isteneset.


Szóval el tudtam volna tapsolni egy kisebb vagyont a különlegességekre, de visszazökkenve a realitás talajára megelégedtem egykis tengeri halacskával és sajttal. Najó meg némi olívabogyóval. Ja meg fokhagymával. Meg egy citrommal. Ebből lett aztán a vacsi.


Végül tekerés haza. Mellesleg jó 15 perc kurblizásba telik eljutni egyik településtől a másikig, de petyhüdt lábizmaink már ennyitől is sajgó méltatlankodással veszik tudomásul, hogy munkát kell végezniük. Szóval izzasztó. És amikor a nap végén a tükörbe nézel, akkor látod csak igazán: nem ártana gyakrabban tisztálkodni.