Az ország fűvárosa

Csütörtökön 11 óra tájt nekivágtunk kerékpárjainkkal a nagy amszterdami kalandnak. Na mielőtt hitetlenkedő sziszegés érkezne a nagyérdemű felől, természetesen a biciklik csak az arnhemi vasútállásig vittek minket. De mivel késésben voltunk és hajtottuk a derék lovakat rendesen, ez a pár kilométer is bőven elég volt a tekerésből, így is vattát köpve, zihálva roskadtunk a sárga, kétemeletes intersziti ülésébe.
Bő félórás suhanást követően már Utrechtben voltunk. Amilyen szép ez a város, olyan kibrító az állomása - központi helyzetéből adódóan igazi átszállási gócpont, rengeteg emberrel és kissé kaotikus le- és feljáratokkal. Mindenestre a holland vasútban annyi mindenképpen üdítő, hogy nem kell tervezgetni, átszállást kalkulálni, hisz kb. negyedóránként jár minden irányba vonat, az ember csak felszáll, átszáll, leszáll - mitha csak Pesten metrózgatnánk.
Na szóval Amszterdam. Beletelik pár percbe, mire kiverekedi magát az ember a belülről elég jellegtelen, ámde méretes pályaudvarról. A bejáratnál Ádám lakótársunk várt, aki aznap érkezett vissza "magyarból". Kilépve a szabadba az elénk táruló látvány kissé kaotikus - villamossín kazlak, csatornák, hidak, biciklik, emberek, nyüzsgés, tolongás. De pár méter múlva már kezd normalizálódni a helyzet, először a rendezett ám sablonos bevásárlóutcák jöttek, majd következtek a grachtos, hidas, keskenyházas klasszikus utcaképek, végül elénk tárult a vöröslámpás negyed teljes pompája. Akkor is ez a központi, apró csatornás, szűkutcás rész az egyik leghangulatosabb, a félpucér művésznők látványa már csak hab a tortán. Lépten-nyomon sex- és coffeeshopokba botlik az ember vélhetően ezen a zsebkendőnyi területen több van belőlük, mint egész Hollandiában együttvéve. Egyébként meg bárhol is jár az ember ebben a városban, rendszeresen üti meg az orrát a fűszag - talán ez a szabadság illata, de legalábbis már része az amsterdami légkörnek. Azon sem kell meglepődni, hogy a kurvanénik gyakran ékes magyar nyelven trécselnek egymással - valószínű, hogy a potenciális magyar GDP jelentős része áramlik ki évente ide a negyedbe.
Amikor kinézelődtük magunkat, visszavonultunk egy külvárosi lakásba, ahol Dávid haverjai laktak. Itt némi alkoholizálást követően visszatértünk a központna valami buli után nézni. Persze olyan útvonalat választottunk, hogy keresztül kelljen cikk-cakkozni a vöröslámpáson... Maga a buli élet nem nagyon pörgött így csütörtök este, ellötyögtünk egy pubban, aztán hullafáradtan hazaestünk a külvárosba.
Másnap délben útjaink szétváltak: a többiek hazavonatoztak, én maradtam, mivel estére találkám volt holland ismerőseinkkel. Addig is, bejártam a város többi részét, megnéztem a virágpiacot, meguzsonnáztam a Vondel parkban és tettem egy kört a híres Rijksmuseum csodás festményei, műalkotásai közt. Végül a vendégeskedés után vonatra szálltam, és 11-kor már otthon pihentem az elmúlt nap élményeit. Amstredamot látni és... elaludni.


A királyi palota előtt vursli fogadott.


A kilógó homlokzati kampók költözéskor jönnek jól a szűk lépcsőjű házakban.


Szabvány csatornamenti városkép.


Mit összekerestük, végül egy járókelőt kellett megkérdeznem, hol van a meleg emlékmű. Hát ennél azért... grandiózusabbra számítottunk...


...pl. valami ilyesmire, legalábbis alakra. :D


Vöröslámpás nappal...


...és alkonyatkor.


Amsterdam legszűkebb utcája. Olyan szűk, hogy még a fókuszt is elbasztam. :)




Vondel park.

Több kép:

Városok