Szabadság...szerűség

Egyébként szabad hétvégénk van. Lebeszéltük Séffel, hogy ne kelljen dolgozni,így mehetünk kedvünkre világot látni. Na ebből az lett, hogy pénteki melóból hajnali 1-re értünk haza, lekéstük a házibulit, bevertük a szunyát, másnap délben kezdtünk éledezni, ami azt jelenti, hogy fél négyre sikerült még Dávidnak is megebédelnie, akkor meg már úgy döntöttünk, hogy most már nem vágunk neki nagyon az ismeretlennek, megbeszéltük, hogy 8-ra begurulunk a szitibe. Na ebből az lett, hogy én fél nyolckor el kezdtem noszogatni a népet, hogy induljunk-induljunk, így nagynehezen sikerült 9-re beérni Arnhembe. Egykis nyílt színi borozás jégdarává fagyással egybekötve, majd dartsozás, sörözés, kebabozás után eljött a partizóna ideje, vagyis törvény- és reflexszerűen irány a dizsi. Nagy nehezen betalálunk egy helyet ahol a kiírás tanulsága szerint 1 euró a sör. Be is fészkeljük magunkat, persze kiderül, hogy nagy frászt egy euró, 2,60 az inkább, a ruhatár 1 pénz, a vécé meg 50 cent (nem, nem a feka rapper). Hát szóval ki be rohangásztunk borért meg kisdologért, de nagyon nem akart működni az este - végül hazatekertünk, széjjelfagytunk, ágy. És most megint dél van, szakad a havaseső, és nem látok rá túl sok esélyt, hogy összeszedjük magunkat, hogy egalább Nijmegenig elmenjünk egy kis termálos zacsiáztatásra. És hát így működik ez, az embernek néha a lustulás esik jól, de itt kint ez olyan idő és élménypocsékolásnak tűnik, pláne hogy hoppá nézdcsak: két hét és karácsonyi szünet, utána meg már csak egy nyúlfarknyi időt töltök kint, és azis jószerivel csak a suliról szól majd.
De hát miért is panaszkodok, hisz nem nyaralni vagyok itt - itt suli van, munka van, kötelezettség van és ezek mellé kell besuvasztani a szórakozást. Ezzel együtt kicsit szomorú szívvel gondolok bele, hogy a fenyőfaillat, kocsonya és pezsgő közt eltöltött otthoni hetek után szinte már csak elbúcsúzni jövök ide vissza.