Homesick - másképp

Az a jó a honvágy angol megfelelőjében, hogy minden különösebb csűrés-csavarás nélkül akár ellentétes jelentésűre is lehet fordítani: én bizony már kicsit homesick vagyok... megcsömörlöttem az otthonüléstől, a megszokottság biztonságától, a "kényszerű" szociális pezsgés hiányától. A génjeimbe kódolt felnőttség-riadó sikítva próbál elhúzni a szülői háztól - akármilyen jó hely is az (bár mostanság alattunk kalapálnak, mellettünk fúrnak, kőfejtőben érzem magam). Pedig egy szavam nem lehetne, jobban élek, mint négy éve: bátyóm külföldön, így enyém az egész szoba, lett új laptopom, fényképezőm, a kamra tele van fincsi erdei gombákkal... de mégis... Muszáj menni.

Eleddig nem éreztem ezt ilyen erősen, de még ha éreztem is volna, egyből segítségemre sietett volna az iskolakezdés nomeg a drágalátós kolesz. Na idén ez nem lesz. Helyette viszont lesz fapapucs, szélmalmok... tudjátok. Ez már egy következő lépcsőfok, itt nem lesz hétvégenként hazarohangálás, kényelmeskedés, seggkinyalatás. Ha nem is tanítanának SEMMIT azon a remek egyetemen, már akkor is rengeteget fogok tanulni: az életről, magamról, a világról. Beh szép.