Időtlen

Hiába no tényleg van az úgy, hogy az embernek nincs ideje. Vagy még ha akad is pár szabad perce, akkor meg energiája nincs, mivel az mind elszállt a kötelesség és munka óráinak bézbólütővel való szétcsapkodásával. Egymást érik az iskolai feladatok, leadatok, csoportmunkák, munkacsoportok, munkanapok, munkaestek és persze bulik meg röffenések meg szocializálódások... aktív vagyok, ez így rendben is van, bár egy kicsit most túlságosan is begyorsultak a dolgok - ha ilyen tempóban mennek tovább a hetek, pár pillanat, és már otthon díszítem a karácsonyfát.
Az idő pedig most kezd ősziesre fordulni, ami holland ég alatt annyit tesz: esik és fújik, mint a rohadás. Meleg az nincs, de ha még ez nem lenne elég, Séf bácsi jóvoltából múlt héten egy kellemes órát tölthettem az összkomfortos, kisszobányi, -15 fokra temperált éttermi fagyasztóban. Miközben rendet vágtam a garnélazsákok, fagyott féldisznók és mirelitbrokkolik között, egyre csak azon gondolkoztam, vajon megéri -e majd egy hétig torokgyíkosnak lenni 5 eurós órabérért. A toroknyavaja végül csak 3 napig bírta az intenzív kamilla-kúrát, a fizetésről meg kiderült, hogy csak kétharmada annak, mint amennyit keresnünk kéne. Ugyanis 23 év felett a minimum órabér 8,30 euró kéne legyen, mint azt megtudtam egy holland csoporttárstól. A héten beszéltem is Séf úrral, aki szomorúan széttárta karját és a képzeletbeli mozdulat folytatásaként ujjal mutogatott az étteremtulaj felé - vele beszéljük meg az ügyet. De sok jóra ne számítsunk, mert úgy veri a fogához a garast, csoda, hogy nem törik bele. Szóval még beszélni kell majd a tulajjal, akiről eddig csak a rosszat hallottunk, ráadásul pont fizetés ügyben, 2 héttel a felvételünk után... szép lesz. Mindenesetre ha nem adják meg a zsét, akkor igen gyorsan búcsút intünk a konyhának, és keresünk valami mást. És hát bármi is legyen az a más - ennél csak könnyebb és jövedelmezőbb lehet.
Pedig Séf bá egy igazi jelenség: kolumbiai származású, kicsi köpcös sötét ember, kábé az orromig ér, de a szövege hatalmas. Amikor először kezet ráztam vele, első odamormogása az volt, hogy hasonlítok az öccsére. Aztán a következő pillanatban már a magyar nőkről kérdezősködött, megint kicsit később már elég egyértelmű volt, hogy specialitásai a nyers, szexuális vonatkozású viccek és beszólások, amik igazából csak az ő szájából olyan viccesek. Szóval nem szívesen hagynám szarban az öreget meg a konyhát azzal, hogy felmondok és megint nem marad senki mosogatni... elég nagy szükség van ott ránk. Ha ezt belátja a tulaj is, akkor mindenki jól jár. Úgy legyen.