Tegnap sor került a bevezető hét csúcseseményére, a busztúrára. Reggel kissé kótyagosan majszoltuk az első ingyen falatokat a suli aulájában, majd kisvártatva buszra szálltunk. A tanerő rögtön azzal kezdte, hogy kössük be magunkat, mert ha beköttetlenül ér minket a kontroll, akkor nekünk kell fizetni a bírságot. Nosza, előre akkor a holland hegyekbe! Persze mindenki tudja, hogy hegyek azok errefelé nem vannak, vannak viszont szép erdők és végtelen egyenes, sík útszakaszok.
Első utunk a Paleis Het Loo nemzeti múzeumba vezetett. Útközben láthattuk, hogy itt bizony becsülettel ki vannak építve előírásnak megfelelően a vadátjárók az autópályák felett. Taps.
A kastély szép volt jó volt, igazából nem sok mindent tudtunk meg róla, csak bámultuk a csodaszép kertet nameg a gázálló babakocsikat.
A kert káprázatos, bár az arany szökőkútalkatrészek már kissé giccsesek. Apropó a szökőkútban kétkilós birodami pontyok tátogtak - sajna zsebpeca nem volt nálam.
Mentünk mendegéltünk tovább, tátott szájjal durmoltunk a buszon, édes álmunkat csak az oktató mikrofonbeszólásai szakították meg néha, nehogy lemaradjunk egy nagy darab lapos földről, vagy unott szürke horizonttal egybeolvadó víztükörről. A szántóföldek, kisgazdaságok uralta láthatárt fáradhatatlanul kalimpáló szélerőművek futurizálták. Még itt a vidéki perifériákon is megmarad a tökélykép - a huszadrangú dűlőutakon is gond nélkül repeszthettünk a neoplánnal, mivel tüköraszfalt volt, de minimum téglaút:
A zöld csík vezet a fűhöz, Dorothy!
Lunch time, megálltunk hát flamózni egy nemzeti park határában. A távolban vadlovak hasonlókép tettek. Legalábbis sejtésem szerint, mert hát ilyen messziről nem lehetett látni, hogy rágnak, vagy csak ép beszélgetnek.
Nos aki valaha is volt hazai iskolai buszkiránduláson, az tudja, hogy ebédidőben már kezdheti is fenni a konzervnyitót és készítheti ízlelőbimbóit a májkrém - parizer - mackósajt kombó befogadására. Nyilván sejtitek mi jön most ide: "Na de nem úgy a hollandoknál!" Itt kérem előkerültek a busz mélyéről a kartondobozok: magos rozsos kenyér adta az alapot, feltétnek változatos, minőségi felvágottkínálat, edámi sajt, lekvár, rukkola, paradicsom, és igazi holland specialitásként a hering, ahogy kell, hagymával és ubival. Lezárásnak némi alma, vagy narancs, kísérőnek dobozos ásványvíz, narancslé, tej és: bor. Fehér, vörös, rozé. Mert megérdemlem.
Olcsó, de tessék: a lovak is füveznek.
Következő megálló egy kis városnézés Deventerben. Az egykori Hanza kereskedőváros történelmi negyedének szívébe érkezve rögtön sikerült a busszal a kurvakirakat mellé leállni, ami valahogy így nézett ki a tanár közvetítésében:
"Ha jobbra néztek még az új városrészt látjátok, ha balra néztek az már régi negyed..."
...dekoltázsok és combfixek sora suhan el a baloldali ablakok alatt...
"Jólvan inkább ne nézzetek balra..."
...általános derültség a buszon, mely viszont pont itt áll meg, mert itt van neki a helye...
"Rendben fiúk, akkor mi itt leszállunk!"
Nagyon megy errefelé ez a visszafogott, de egyértelmű humor -tetszik.
Deventer nem tartogatott túl nagy meglepetéseket, csupán a megszokott szuper rendezettséget párosította a történelmi építészet bájával. Lásd képek. Túravezetőink látták, hogy kissé elcsigázott a társaság, így nem hajszoltak végig minket a 8. "húdejó kis sétálóutcán" is, helyette beültettek egy teraszos sörözdébe és a végén fizették a cehhet... ez már mindennek a teteje, hogy is várhatják el így, hogy az egyszeri csóró diák szívfájdalom nélkül hagyja majd el ezt az országot tanulmányai végén? Visszafele menve a buszhoz a tanárok eltévedést színleltek, de nyilván nagyon is jól tudták, hogy a rögtönzött útvonal a kurva-kirakatsor előtt vezet majd el. Stábunk kamerája készenlétben volt, de bár ne lett volna... lelki sérüléstől tartók ne nézzék meg a lenti videót.
Visszaérve Velpbe már várt minket a kínai vacsora, ami überelte még az előző esti barbecue paryt is. Utána következett a Laarpop, a záróbuli - végre élvezhető élő tánczenével. Vége az intro weeknek. Szép vot, fiúk.
Képek az útró':
